Simon István
(1926 - 1975)

ŐSEIM című verse

Az én őseim nem voltak nagyok,
és hírt vagy nevet se hagytak hátra.
Csöndes parasztok voltak, és már
régen-régen elpihentek.

Utat nekem egy se készített,
hogy a nyomokat bejárhatnám;
emlékük is alig találom,
csak kint a lankás temetőben.

Mégis büszke vagyok az ősök,
porladt őseim emlékére, —
itt buktak ők el horpadt mellel,
megfáradt szívű magyarokként.

S én: vézna, kék szemű utódjuk,
mintha egy nyakig töltött korsót
hajtogatnék, őket dalolva,
míg én is közéjük nem hullok.

(1943)