Durucz család: 2018

HENKEY GYULA

ADATOK A LAJOSMIZSEI JÁSZOK ANTROPOLÓGIÁJÁHOZ

A. VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK. NÉPMOZGALOM. ANYAG ÉS MÓDSZER.

Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BACS_cumania_02/?query=HENKEY%20GYULA%20%20%20ADATOK%20A%20LAJOSMIZSEI%20J%C3%81SZOK%20ANTROPOL%C3%93GI%C3%81J%C3%81HOZ%20%20%20A.%20VIZSG%C3%81LATI%20K%C3%96R&pg=378&layout=s

PDF:
https://drive.google.com/open?id=1Jm34n4aIsVt_OYiaGkn_NQ19aTxZ479-

Lajosmizse nagyközség a Duna-Tisza köze középső részén terül el, 18 km-re Kecskeméttől északra. Lakosainak száma 1970 I. 1-én 12 610, 1971 I. 1-én 12 491 volt, akik mind magyarok. 'Lajosmizse településtörténete. Lajos és Mizse az első kun települések között szerepel, az előbbi Kecskemét székhez tartozott, míg az utóbbi — a hasonló nevű — Mizse szék központja lehetett.1 Lajos és Mizse falvak a török korban elpusztultak, csak templomaik romjai maradtak meg.2 Lajos és Mizse pusztákat a jászberényiek 1737-től először csak legelőként bérelték3, majd 1745-ben a redempció során „magukhoz váltották". A XVIII. század végétől kezdve indul meg a jászok letelepülése Lajosmizse határában (lásd a 2. sz. jegyzetet). A jászok 1239-ben telepedtek Magyarországra a kunokkal együtt. A jászok ősei a szarmaták voltak, akik eredetileg Középázsia nyugati részén, az Arai tó környékén éltek4. Nyugat-Kazaksztánban több i. e. IV—I. századi temetőjüket ásták ki5, de korán áthúzódtak a Volga vidékére is, ahol számos temetőjüket tárták fel az i. e. IV. századtól az i. u. IV. századig terjedő időszakból6. A jászok közvetlen ősei az alán-szarmata törzsek voltak, akik a Kaukázus és a Volga közötti területen éltek időszámításunk I. századától kezdve. Az alán-szarmaták a III. századtól kezdve három részre szakadtak. Egy részük végleg a Kaukázusban maradt, ezek leszármazottai a mai osszétek, másik részük a hazánk alföldi tájain élő jazyg-szarmaták közé telepedett át, míg harmadik részük a IV. század második felében a hunokhoz csatlakozott. Ezen utóbbiak Attila birodalmának felbomlása után a Fekete tenger környékére vonultak
vissza, török népek környezetében éltek (hunok, bolgárok, kazárok, besenyők, kunok) és azokkal keveredtek. A magyarság is érintkezett velük ezen a tájon. Emléküket mondai elemek (az alán király leányainak elrablása) és alán eredetű jövevényszavaink őrzik. A XVIII. században az alán-szarmata eredetű jászok végleg a kunokhoz kötötték sorsukat velük együtt először Moldvában éltek (emléküket ott Jászvásár — Jasi — neve őrzi) és onnan menekültek a kunokkal együtt a mongolok elől Magyarországra.7 A magyar oklevelekben a letelepülés után a jászok nem szerepelnek, az 1279 évi kiváltságos levél sem emlékezik meg róluk, akkor még kunnak tekintették őket8, először 1323-ban említik őket a kunoktól külön (lásd a 7. sz. jegyzetet). Jászberény az első jász települések egyike, az azonos nevű Berény szék központja. A legrégibb oklevél, amelyben a város neve előfordul, 1357-ben kelt.10 A török korban Jászberény kedvező fekvévse (nagyobb, keleti része — a „Jászváros" — folyókkal és mocsarakkal körülvett terület) miatt is a védettebb helységek közé tartozott, ezen felül elfoglalásától kezdve a szultán magánbirtokai közé sorolták, így
bizonyos kíméletet is élvezett. 1 SOÓS A. : A kunok és jászok története a kunok betelepítésétől a mohácsi vészig. Pápa, 1944. 2 FODOR F.: A Jászság életrajza. Budapest, 1942. 231. 3 FODOR F.:I. m. 441. * FODOR F.: I. m. 119—121. 5 GINZBURG, V. V. : Die Entstehung der Mittelasiatischen Zwischenstromtipus. Homo 17/3—4 (1966) 172—190. 6 SZMIRNOV, K. F. : A korai szarmaták eredetének kérdéséhez. Szovjet régészet XV. (1959) 47—65. 7 FODOR F.: I. m. 119—121. 8 FODOR F.: I. m. 135. 9 SOÓS A.: I. m. 10 FODOR F.: I. m. 426.
377
A törökök a szerzetesek zárdájából erősséget — „palánkot" — is létesítettek. A védettebb helyre valószínűleg menekülők is érkezhettek dél felől, a pusztításnak jobban kitett falvakból, mert 1553 és 1588 között Berényben két külön közigazgatási terület volt. 1567-ben a nagyobb, katolikus Jászvárosban 182 telkes jobbágy és 122 házas zsellér, a kisebb, protestáns Magyarvárosban 83 telkes jobbágy és 68 házas zsellér lakott.11 Az 1550. évi török adóösszeírás bár nem önálló adóegységként Magyarvárost Berény egyik kerületeként említi és felsorolja lakosait is.12 1593-ban a császári csapatok támadása miatt visszavonuló törökök felgyújtották a palánkot, a város is elpusztult és csaknem lakatlanná vált. A visszatért törökök 1594-ben újra felépítették a palánkot és a régi lakosokat vissza „édesgették". 1623-ra ismét teljesen benépesült a város.13 Л XVII. század második felében magyar és török részről is kormányozták Berény gazdasági életét, a kedvező adottságok folytán ebben az időben nőtt meg igen nagy mértékben Berény város területe. A törökök kivonulása és az ellenreformáció zavarai erősen sújtották a várost. Az ellenreformációval kapcsolatos túlkapások és kilengések folytán 1687-ben a berényi reformátusok temploma is megsemmisült.14 1692-ben I. Lipót vásárjogot adományozott Berénynek és ezzel elindította a városi fejlődés útját. 1699-ben Berényben 388 családot írtak össze. Bár 1703-ban Berény is elvesztette szabadságát, s zálogul a lovagrend kezébe került, de a város gazdasági élete a szolgaság korában is tovább fejlődött. Az 1720. évi országos összeírás szerint már 644 családot írtak össze Berényben.13 Az 1745. évi redempciós földváltás során az 1134 berényi család közül összesen 770 váltott földet, tehát a város társadalmának 70%-a vált redemptussá. Ekkor váltották meg Lajos és Mizse pusztákat, valamint Bene puszta fele részét.16 1825 körül még csak 4 háza és 50 lakosa volt Mizsének, a lakosság zöme házat nem építő, csak a legeltetés idejére ott tartózkodó pásztor lehetett. 1835-ben a mizsei részen 85, a lajosi részen 160 személy lakott.17 A szabadságharc után mind többen költöztek ki a lajosi és mizsei pusztákra, ami előzőleg hosszú ideig tilos volt.18 A két puszta ezután gyorsan benépesült, 1850-ben már 1573 volt a lakosok száma. A két puszta a legnagyobb kiterjedésű legelője volt a berényieknek. A rendszeres betelepítést 1856-ban határozta el a város, az 1869. évi népszámlálás során Jászberény kis
kunsági pusztáin már 3281 személyt írtak össze. Lajosmizse 1878 óta önálló község, bár a lakosok zöme eleinte túlnyomóan a tanyákon lakott, a faluban 1880-ban még csak 60—70 ház volt (lásd a 17. sz. jegyzetet). Lajosmizsén az egyházi anyakönyvek vezetése 1854-ben kezdődött. A születési anyakönyvben 1854 és 1858 között szülőkként az alábbi családnevek szerepelnek (dőlt betűkkel a jász helységek redemptusainak névsorában szereplő családneveket közlöm, ha a név többször is előfordult, az esetszámot is megadom:) Almásy 5, Aszódi, Bába,2 Bagó, Bakos, Ballá 3, Bán, Bárányi, Barna, Barta 2, Batsik, Bednari, Beké, Belányi, Beleznay, Bende, Béres, Bimbó, Bitter, Blaskovits, Bognár 2, Bohutzky, Borbély 4, Bosnyák 2, Boros, Bors, Borsodi, Bóta, Bozsik, Buga, Bujdosó 2, Bus, Cigány 2, Csák, Csató, С se, Cseri, Csernns, Csik, Csillár, Csillik, Csordás, Danis 3, Dancsa, Datkó, Dezmó, Dobos, Dohányos, Dolák, Drevenka, 2 Dudás, Dugodh 3, Endrődy 2, Fábián 2, Faragó, Farkas, Fejes, Fekete, Forgó, Fóri, Fó^er 2, Földházi, Fülöp, Fütyöli, Gajdácsi, Gáli 2, Galgóczi, Gáspár, Gazdag, Gegő, Góbor, Gomolyi, Gongoly, Gulyás, Gurdits, Gyetvai, Gyurmák, Hajagos, Hajzer 2, HáJos, Halász, Halgát 2, Hamar, Hegedűs 2, Hideg, Ilolbusz, Iloléczy, Holló, Homoki, Hordós, Horváth 3, Hudra, Jager 3, Jarnóczy, Járomi 2, Jás% 2, Jobbágy, Jonga, Juhás^ 3, Jurótzky, Kalmár Ъ, Kalocsai 2, Kálozy Kanyó, Karczel, Kardos, Kasuba, Kátai, Kelé, Kenderes, Kéri 4, Király, Kiss 11, Kis/erem, Kisjó, Kisjuhás^ 2, Kocsis 5, Koháry, Kókai, Kollár 3, Kovács 4, Kozár, Kozma, Körmendi 2, Kövecses, Kövér, Krasnyánszky, Kucsera 2, Lábody 2, Laczi, Fajos, Lakatos 2, Langzi, Fantos 2, Fásuló, Fá^ár, Lesi, Hó'rinac, Fudányi, Hukáts, Magyar, Major, Majoros, Martsik, Matejcsik, Mátyás, Matykó, Ménkű 3, Mészáros 4, Mihály, Miklós, Miskó, Misovics, Mitsei 2, Molnár, Monulek, Móra, Muhoray, Nagy 7, Németh 3, Olajos, Oláh, Ors^ágh 2, Ötvös 2, Pál, Palóc^, Pantza, Paták, Pázsik, Pékkel, Pentz 2, Pesti, Peti, Petrányi, Pető 4, Petri, Petrikó, Pintér 2, Pozámi, Puttón,
11 FODOR F.: I. m. 432. 12 FEKETE L.: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény (1968) 75. 13 FODOR F. : I. m. 432—434. 14 FODOR F. : I. m. 436—437. 15 FODOR F. : I. m. 439—440. 16 FODOR F. : I. m. 442—443. 17 FODOR F.: I. m. 231—232. 18 FODOR F.: I. m. 457. m
Ragyás, Rapcsák 2, Révész 3, Ribb, Ripp, Rubos 2, Rusznyák, Safari, Sana (Zana), Sandik, Sándor, Sápi, Sárközi, Simon, Sinka 3, Sipos 2, Sisa, Skultéti, Soós, Sorbán, Staskó, Stefkó, Stumer, Surman, Svajer, S^abó 6, Szakái, Szakmáry, Szalay 3, Száróczky, Szécsényi, Szelecky, Szentkirályi, Szili, Szívás 2, Szívós, Spórád 3, S^öke, Sztaskó, S%&s 2, Tagán, Tagányi, Tamási, Tarnay, Tarnóczy, Tasi, Táska, Tengeri, Torma 2, Tóth 6, Török, Tubák, Turai, Ubornyák 3, Vámos, Varga 3, Varjú, Vass 2, Veikéi, Velszky, Zala, Zelenka, Zelenkás, Zubornyák, Zsolnai 2. A fenti 234 családnévből 107 szerepel az 1745 évi jász redemptusok névsorában, közülük 84 (77,6%) a jászberényi, 8 a jászapáti, 5 a jászalsószentgyörgyi, 4 a jászárokszállási, 3 a jászladányi, 1—1 pedig a jászdózsai és a jászfény szarui névsorban található. A későbbi években Lajosmizsére települtek közül még az alábbi családnevek szerepelnek a jász redemptus névsorokban : Ádám, Árva, Baráth, Bató, Berente, Besenyi, Boda, Csorba, Dohándi, Durucz, Habencius, Káposztás, Koncsik, Ludányi, Makay, Máté, Meleg, Nyíri, Nyitrai, Pernyész, Rimóczy, Seres, Suba, Szaszkó, Szőrös, Takó, Tőzsér, Váczy, Vérségi, Vidra, Vörös. Ezen utóbbi 31 redemptus családnév közül 23 (77,4 %) jászberényi, 4 jászapáti, 2 jászalsószentgyörgyi, 1 jászárokszállási és 1 jászladányi eredetű. Tekintettel arra, hogy mindkét névsorban 77% felett van a jászberényi eredetű családnevek gyakorisága, igazoltnak látszik Fodor azon adata, hogy Lajosmizsére túlnyomóan a tulajdonos Berény népe telepedett át (lásd a 17. sz. jegyzetet). A berényi redemptus gazdacsaládok tagjai csak a rendszeres betelepítés során (1856 után) költöztek ki nagyobb számban Lajosmizsére. Az anyakönyvezés megkezdésekor ott lakók egy része felfogadott pásztor volt. Ezek a földtulajdonos herényiek kitelepedése után részben elköltözhettek, vagy utódaik nem tartják magukat jász származásúnak, mert az általam vizsgáltak között több 1854—1858. évi családnévvel nem találkoztam. Feltűnő a szlovák hangzású nevek jelentős részének hiánya (pl. Bohutzky, Bozsik, Dolák, Drevenka, Jurótzky, Kozár, Majercsik, Martsik, Paták, Rapcsák, Staskó, Stefkó, Száróczky, Sztaskó, Velszky, Zelenka, Zelenkás, Zubornyák). 1745-ben Berény társadalmának 70%-a vált redemptussá (lásd a 16. sz. jegyzetet), azonban a redemptusok sorában állni nem jelentette az illető
család ősiségét a jászságban, másrészt az irredemptus családok egy része lehetett ősibb lakosa a jász kerületnek, mint a redemptusok és csak akkori kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt nem tudott földet váltani.19»20 A redemptus és irredemptus származásúak egyaránt jász eredetűnek tartják magukat és Lajosmizse mai lakosságának is nagyobb részét alkotják. A termékenyebb részeken (Alsólajos, Mizse, Bene) ma is túlnyomóan a jász származásúak laknak, míg az erősen homokos részeken (pl. a Közös dűlőben) az újabb bevándorlók vannak többségben, akik nem is tekintik magukat jászsági eredetűnek.
Л felvétel és feldolgozás módszere.
Lajosmizsén 1970. és 1971. évben 610 felnőtt személyt vizsgáltam meg, akik közül 597 törzsökös és 13 bevándorolt volt. A személyi adatokat bemondás és anyakönyvi adatok alapján vettem fel. A vizsgált törzsökösök életkor és nem szerinti megoszlása:
Férfiak
I. II. III. összes 18—23 24—60 61—X éves 13 271 10 294
Nők
I. II. III. összes 16—23 24—60 61—x 222 éves 26 261 6 293
A következő méreteket vettem fel Martin technikájával:21 testmagasság, ülőmagasság, fejhossz, fejszélesség, homlokszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcmagasság, állkapocsszegletszélesség, orrmagasság és orrszélesség. A szem és hajszint bár csak megfigyeléssel, de a Martin-Schulz szemszín-, illetve, a Fischer-Saller hajszíntábla alapján rögzítettem A morfológiai jellegek felvételét Martin (lásd a 21. sz
9 FODOR F.: I. m. 195. 20 A Lajosmizsén 1854 és 1858 között, valamint jelenleg is gyakori Kéri családnév már az 1550. évi berényi adófizetők között is szerepel. 2J MARTIN R.—SALLER K.: Lehrbuch der Anthropologie (Stuttgart, I. к. 1957, И. к. 1959. III. к. 1962, IV. к. 1966).
379
jegyzetet) és Wenînger22 előírásai szerint végeztem Az anyag statisztikai jellemzésére a kövektező paramétereket adom meg: esetszám (N), aritmetikai átlag (M), variancia (s2), szórás (s), terjedelem (V) és a Howels-féle szigma ráció (S. R.).23
B. A LAJOSMIZSEIEK SZOMATOLÓGIÁJA
A lakosságra jellemző alapadatokat a 7—12. számú táblázattokkal ismertetem. A népesség általános jellemzését a II. korcsoport alapján adom meg, a jellegek kategóriák szerinti megoszlása is erre a korcsoportra vonatkozik. Az egyes antropometrikus adatok tárgyalása során a II. korcsoport alapján összehasonlítom a lajosmizseiek, a jászszentandrásiak, a jászdózsaiak, a kunszállásiak és a szabadszállásiak adatait (a jászszentandrásiak „tiszta jásznak" számítanak, a jászdózsaiak árpádkori magyar lakosságra rátelepedett jászok utódai, a kunszállásiak palócföldeikkel kevert jászok, Szabadszállás törzsökös lakossága pedig kun eredetű), a t-próba eredményeit az 1. számú táblázatban közlöm. A fent említett négy községben általam vizsgált törzsökös 24—60 éves egyének száma az alábbi:
Férfiak Nők Jászszentandrás 117 166 Jászdózsa 141 186 Kunszállás 153 154 Szabadszállás 171 161
Testmagasság
Férfiak Nők lajosmizseiek 169,68 158,06 jászszentandrásiak 171,04 157,78 jászdózsaiak 168,84 157,19 kunszállásiak 167,35 155,78 szabadszállásiak 167,67 156,37
A lajosmizsei 24—60 éves férfiak és nők átlagos termete „nagyközepes", az eddigi Bács-Kiskun megyei átlagnál mindkét nemnél 1,7 cm-el magasabb. Az eloszlási képen a nők jól tömörülnek az átlag körül, férfiaknál 173 és 180 cm között a felső variánsok egy nagyobb csoportja is észlelhető. Mindkét nemnél leggyakoribb a „magas" termetcsoport, utána a „nagyközepes", „közepes", majd a „kisközepes" csoport következik. Vizsgálataim során ez
az első olyan község, melyben az „alacsony" termet gyakoriságát mind a férfiaknál, mind a nőknél az „igen magas" termetcsoport is meghaladja. A szekuláris termetnövekedéssel foglalkozó dolgozatomban24 utaltam arra, hogy egy-egy községben a II. korcsoport testmagasságának átlagát az 51—60 éveseknek a vizsgálatokban való részvételi aránya is jelentősen befolyásolja, ezért a lajosmizseiekkel kapcsolatban közlöm a 24—50 évesek testmagasságának átlagát is, mely 223 férfinél 170,13, 227 nőnél pedig 158,45 cm. A 24—50 éves férfiakra már a „magas" átlagtermet jellemző és a hasonló korú nőket is csak 0,55 cm választja el a magas termet határától.
Ülőmagasság
Férfiak Nők lajosmizseiek 88,21 83,81 jászszentandrásiak 88,64 83,59 jászdózsaiak 87,81 82,92 kunszállásiak 87,50 83,67 szabadszállásiak 87,77 83,83
A lajosmizseiek ülőmagassága a testmagassághoz képest nem nagy, a relatív ülőmagasság (a testmagasság százalékában kifejezett ülőmagasság) férfiaknál 51,99, nőknél 53,03%25.
Fejhossz
Férfiak Nők lajosmizseiek 189,79 182,09 jászszentandrásiak 189,35 179,81 jászdózsaiak 188,32 178,54 kunszállásiak 189,43 180,42 szabadszállásiak 188,89 180,02
A lajosmizseiek feje férfiaknál és nőknél egyaránt .,hosszú". A méretek zöme az átlag körül csoportosul, férfiaknál 182 és 196 mm körül az alsó és felső variánsok egy-egy csoportja is kimutatható.
22 WENINGER J.: Die anthropologischen Methoden der menschlichen Erbforschung. Hdb. Erbbiol. Menschen B. II. Berlin (1940) 1—50. 23 THOMA A. : Folytonos eloszlású jellegek variációjának mérése. Anthrop. Közi. IV/2 (1957) 67—79. 24 HENKEY Gy. : A szekuláris termetnövekedés jelensége Duna—Tisza közi népességeknél. (Előadva a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának 1972. III. 13-i ülésén. Kézirat.) 25 A jászszentandrásiaknál a relatív ülőmagasság tekintetében közeli értéket kaptam, férfiaknál 51,81, nőknél 52,98%-ot.

HM HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM

Hadtörténelmi Levéltár és Irattárban talált adatok alapján a következő információhoz jutottunk:

Az első világháborúban kitüntetett Magyar katonák kitüntetési javaslatai között Durucz Lajosra (1898. Lajosmizse) van egy utalás, miszerint mint a Magyar Királyi 1. honvéd huszárezred katonája ként, az 1917. 08. 04-én Kimpolungnál (Moldvahosszúmező, Bukovina/Románia) vívott ütközetben tanúsított helytállásáért a Bronz Vitézségi Érmet érdemelte ki. (Leg. 30054. sz.)

Erre utaló további információkat találtunk még a 1919.-ben kiadott Rendeleti közlönyben.

Rendeleti közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára 1919:

- Durucz Lajos (képen) bronz vitézségi érmét kapott:
forrás: Digitális Törvényhozási Tudástár

Durucz Lajos (1898 - 1959)

Vitézségi Érméről

II. József császár 1789-i évben rendeletet adott ki, amely szerint "az őrmesterek és az ezeknél alsóbb rendű legénységnek az ellenség előtt tanúsított vitézi tettei nyilvános becsületjelvénnyel és ezzel kapcsolatos pótdíjjal jutalmaztassanak. E célból arany és ezüst vitézségi érem alapíttassék."

A kerek nemesfém érem a mindenkori uralkodó arcképét viselte. Hátlapján a "Fortitudini" felirattal készült, és piros-fehér hadiszalagon volt viselhető.

1848-ban V. Ferdinánd császár és király a "kisezüst", 1915-ben pedig Ferenc József császár és király a bronz vitézségi éremmel gyarapította a sorozatot. IV. Károly király 1917-ben elrendelte, hogy az arany és a "nagyezüst" érmet tisztek is elnyerhessék.

Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, közülük 100 magyar.

1939-ben a legénységi állományúak részére négy fokozattal alapította a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a
Magyar Vitézségi Érmet, majd 1942-ben a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a tiszti állomány részére.

Forrás: www.vitezirend.co.hu

Durucz Lajos fiáról Durucz Józsefről a II. második világháborús katonai szolgálatával és hadifogságával kapcsolatban a következő információkat kaptam meg a Hadtörténelmi Levéltár és Irattártól:

Durucz József (1920 - 2010)

Sajnálatos módon a Magyar Királyi Honvédség személyi nyilvántartásai a második világháború alatt megsemmisültek.

Az 1950-es évek elején új nyilvántartást vettek fel az akkori Magyarország területén élő hadköteles korú férfiakról. Tekintettel arra, hogy a korabeli hivatalos írásos dokumentumok elvesztek, a korábbi katonai szolgálattal, esetleges hadifogsággal kapcsolatos adatokat az érintettek szóbeli bemondása alapján vették fel az új nyilvántartásba.

Azonban egy korábbi szabályzat értelmében az 1955. előtt született hadkötelesek katonai nyilvántartó lapjait, amelyeket az illetékes hadkiegészítő parancsnokságokon őriztek, a hadkötelezettség felső korhatárának elérésével, illetve a hadköteles elhalálozása esetén megsemmisítették.

Az 1910 után született évfolyamok esetében megsemmisítés előtt a nyilvántartó lapok alapján egy névjegyzéket állítottak fel, amelyben nevezettek személyi adatain kívül rendfokozatuk, szolgálati helyük és szolgálati idejük kezdő és záró időpontja szerepel.

A Budapest VI. kerületi kiegészítő parancsnokság által a területén élt 1920-as évfolyambeli hadkötelezettekről összeállított jegyzékében Durucz Józsefről az alábbi adatok találhatók:

Durucz József (Lajosmizse, 1920. 03. 05., anyja.neve: Lami Mária) a m. kir. 102. légvédelmi tüzérosztály 4. légvédelmi gépágyús ütegében 1941.10.12. és 1944. 12.30. között távmérő beosztásban katonai szolgálatot teljesített.

Legmagasabb elért rendfokozata tizedes volt.
1944.12.30-án Esztergomnál szovjet fogságba esett, ahonnan 1948.06.24-én tért haza.

Az 1946 augusztusa után a Szovjetunióból hazatért katonák és civil internáltak nyilvántartását a HM HIM Központi Irattár őrzi. Az ott rendelkezésre álló adatokból azonban csak az tudható meg, hogy a nevezett személy mikor érkezett a szovjet hadifogságból a debreceni hadifogoly-gondozó kirendeltséghez és, hogy mikor távozott onnan. A fogságba esés idejére, a hadifogolytábor helyére vonatkozó adatokat a rendelkezésre álló névmutató kartonok nem tartalmaznak.

Durucz Józsefről fellelhető nyilvántartókartonon az alábbi adatok találhatók:
Durucz József (Lajosmizse, 1920. 03. 05., a.n.: Lami Mária) tizedes /:polgári foglalkozása: földműves, családi állapota: nőtlen:/ 1948. június 23-án érkezett a Népjóléti Minisztérium debreceni hadifogoly-fogadó kirendeltségéhez, ahonnan a regisztrálás után Lajosmizse-Felsőmizsére távozott.

A rendelkezésünkre álló dokumentumok Durucz József szovjetunióbeli fogva tartásának helyéről, körülményeiről nevezett esetleges betegségéről, rokkantságáról nem tartalmaznak információt.

Köszönjük a segítséget Dr. Bonhardt Attila ezredes Úrnak és Hadtörténelmi Levéltár és Irattárnak.

Durucz család

2018. március 1., csütörtök

2018. február 1., csütörtök

2018. január 20., szombat

Gyáli Mi Újság 2018 januári száma - (ifj) Durucz Lajosné -

2018. január 15., hétfő

Családtagjaim az I. és a II. Világháborúban