A kezdetek
Ezzel a bejegyzéssel egy kisebb sorozatot kezdünk meg az oldalon, mely Lajosmizse történetével foglalkozik, mégpedig olyan szemelvényeket teszünk itt közzé, amelyek kizárólag a szájhagyományban maradtak fenn, köztük olyanok, amelyek utolsó pillanatban, utolsó tudójuktól kerültek megmentésre, és amelyeket az idősek örökítettek át a fiatalabbaknak - akik közben mára ugyancsak idős emberek lettek...
"Esztet én má az apámtú meg másik öreg emberektül hallottam, ennek a Lajosmizsének a településit. Hogy itt az Alföldön a falukat a tatárok elpusztították mindet. De ahogy én hallottam – nem könyvbû! - , erre itten Törtelyt, meg asztán Kocsért, oszt jöttek erre tovább.
A Geréby-major mögött (értsd: a Dörney-dûlõ melletti részen) vót égy falu. Két tó között égy parton. Ez volt Lajos falu. Esztet is a tatárok tisztára lépusztították, akik vótak fiatalok, azok ahogy tudtak, eemenekûtek, az öregek, asszonyok bemenekûtek a templomba, azokra rágyújtották a templomot. Mind ott pusztútak. A falut végig kirabóták, oszt fölégették. Oszt elmentek tovább.
Utánna elpusztították a Pusztatemplomná Mizse falut is.
Asztán elpusztították Benét is, mer Ladánybenén is vót égy falu. És Benét a jászladányiak kapták meg - Mária Terézia adta ezeket a pusztákat nekik, a jászoknak, mer a jászok kiváló harcos katonák voltak -, és ezé lett Ladány meg Bene: Ladánybene.
Itten ezt a két falut, ezt meg Jászberény kapta meg. És ezt a két falut összecsatolták, a pusztákat, és így lett Lajos meg Mizse: Lajosmizse.
Mikor ezt Mária Terézia neki ajándékozta a jászoknak, ezt az üres területet. Azelõtt a kõrösiek meg a kecskemétiek használták ilyen csordajárásnak. Ilyen elcsapott terület volt, azon legeltettek.
És akkor jöttek a jászok, õk átalvették, hát osztán évtizedekig csak úgy Szent György-napkor lehajtották ide az állatokat, a marhákat, a fias lovakat, a csikókat, a növendék jószágot, a birkát, és õszig, amíg meg nem nõtt, itt legeetették. Majd oszt évek alatt tovább, tovább, mind jobban fejlõdtek, oszt itt építettek ilyen – minta hogy a nóta mondja: „alacsony ház, füstös kémény…„. építettek ilyen vert falakat sárbul, hordtak rá nádfedelet, mer itt rengeteg víz vót, építettek ilyen pásztortanyákat. És asztán utánna, mikor má telepedtek, szaporodott itten mind jobban a nép – mer sokan lészöktek Jászberénybõl ide, a pusztára."
FORRÁS: http://www.familiacsaladkutatas.hu/lajosmizse-kialakulasa1.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése